A népi építészet emlékeinek használata - az új homrogdiság hordozói (1)

A fentiek kapcsán érthetőbbé válik a homrogdi örökség- és identitás-konstrukció egy másik sajátossága is. A falura jellemző építészeti stílus lokális örökséggé nyilvánítása, illetve az, ahogyan személyes víziója alapján a hagyomány egy elemét a falu identitásának szinte legfőbb reprezentánsává emeli, egyben a polgármester saját hatalmi törekvéseinek is kifejezőjévé válik. Tevékenységének e két, jól körülírható aspektusát világosan meg lehet határozni.

Mint arról szó volt, Homrogdon a hagyományos paraszti kultúrából töredékessége mellett is leginkább a paraszti építészet emlékei, a lakóházak és a gazdasági épületek maradtak fenn. Ez többek közt annak köszönhető, hogy a falusiak sokáig nem engedhették meg maguknak, hogy új házakat építsenek, illetve sokan később is inkább a régi házakat alakították át. A gazdasági épületekhez, csűrökhöz sok esetben viszont akkor sem nyúltak, amikor a telekre teljesen új házat emeltek. A legtöbb jellegzetes parasztház jelenleg a falu közepén található, a főutcán illetve az egyetlen hagyományos mellékutcán (korábban béka-sor, ma Rákóczi utca). Ezek az épületek ma már, az utóbbi harminc évben lezajlott bontások és építkezési hullámok következtében, meglehetősen egyenetlenül oszlanak el a falu említett területén, legsűrűbben a Rákóczi utcán találhatók, s viszonylag nagy számuk ellenére[1] a legutóbbi időkig nem képeztek különösebb értéket. A polgármester - saját bevallása szerint e régi házak "szerelmese" - azonban kezébe vette sorsukat. 1995-től a házak ügye gyakorlatilag állandóan napirenden van az önkormányzat munkájában. Az eredetihez közeli állapotban megmaradt, vagy arra még visszaalakítható házak nyilvántartásba vétele, műszaki állapotuk pontos felmérése után elkészült a falu új rendezési terve, melyben ezek az épületek már védettséget élveznek. Az önkormányzat folyamatosan pályázik az épületek felújítására. A védett épületeket a tulajdonos csekély önrésze, valamint az önkormányzati támogatás mellett jelentős mértékben a pályázati pénzek felhasználásával állítanák helyre. Ha a tulajdonosokat, illetve az örökösöket nem sikerül "az ügy" mellé állítani, akkor terveik szerint életbe lép az önkormányzat által a házakra bejegyzett elővásárlási jog. Az önkormányzati tulajdonba került ingatlanokat szolgálati lakásként, vagy a falusi turizmus céljaira kívánják felhasználni. A polgármester maga is megvett egy ilyen házat a falu egyre hangsúlyosabbá váló központjában. Abban, ahogy az épületet "helyreállíttatta" világosan tetten érhető a mintaadó-mintateremtő szándék, s komplex módon jeleníti meg elképzeléseit a település jövőjéről. A ház külső megjelenésében a hagyományos homrogdi épülettípus keveredik a lakberendezési magazinokból is ismert, "rurális" stílus jegyeivel. A ház szerkezete megmaradt eredetiben, helyreállították a kontyolt tetőt, megtartották a tornácot is, ám ennek kialakítása már teljesen helyidegen. A kertben egy virágokkal feldíszített szekér áll, fa hinta és homokozó. A kerítés szintén teljesen szokatlan Homrogdon: kő lábazaton álló deszkakerítés, melybe tulipánokat fűrészeltek.[2] A ház belülről a legmodernebb elvárásoknak is megfelel. Térszerkezetét átalakították, a házhoz csatolt gazdasági épületeket is lakhatóvá tették, komfortosították. A polgármester mindezt nyílt példamutató szándékkal tette. Maga is megfogalmazta: szeretné megmutatni a falusiaknak - akár úgy is, hogy behívja őket a lakásba -, hogy miként kell ezeket a házakat megőrizve modernizálni. Erre is illik az, a már idézett önmeghatározás, amit a falu új honlapjára írt köszöntőjében olvashatunk: "Homrogd megtartva barátságos falusias jellegét, dinamikusan fejlődő település".[3]

A házak helyreállítása során a külső és a belső szerkezet, esztétikum és funkcionalitás, archaizálás és modernizálás élesen elválik egymástól. A polgármester szavaival élve "az mindegy, hogy belül hogy néz ki, de kívülről ilyennek kell lennie!"[4] Koncepciójában kulcsfogalom a kép, a látszat, s ez úgy tűnik, Homrogdra általában is érvényes. Megfigyelhető tendencia ugyanis a dolgok külsőségeinek hangsúlyozása és ezzel párhuzamosan jelentésük hangsúlytalanná válása, melynek következtében a "rend" fogalma a tapasztalás számára mint "hierarchikus rendezettség" jelenik meg. A hierarchia csúcsát az általánosan értelmezett "homlokzat" jelenti, s a mögé hatolás mélységével párhuzamosan a (külső) szemlélő rendérzete csökken. A homlokzat az a látható felület - az áthaladó utazó számára Homrogd főutcája, a házat néző számára a ház utcai homlokzata, a társas kapcsolatokban az arckifejezés - mely leginkább ki van téve a "másik", illetve a közösség tekintetének. Ez jelenik meg a portákon, ahogy a bejárattól belátható tereket elhagyva a hátsó, gazdasági udvarok felé tartunk, vagy a házba belépve a privát tereket közelítjük meg; de ezt tapasztaljuk a főutcáról a mellékutakra fordulva is.[5] Ez a homlokzat, mint egyfajta határ a polgármester renovációs tevékenységének következtében - a két oldalán lévő életszférák egymásra vonatkozásának negligálásával - tovább erősödik és kiszélesedik.

A polgármester tevékenysége azonban nem merül ki a helyreállítással. Új épületeket is emel, melyek mintáit a hagyományos épülettípus, illetve annak elemei szolgáltatják. Az épületformát e modern megfogalmazásaival az egész közösség identitásának szimbólumává, reprezentánsává emelte.

Az egyik ilyen újrafogalmazás a buszmegállók átalakítása, mely döntően kifelé, az átmenő forgalomnak, a vendégeknek, az idegeneknek szól. A faluban öt távolsági buszmegálló található, melyek tekintettel arra, hogy a település csak ezen a módon közelíthető meg, a közlekedés szempontjából kulcsfontosságúak. A tömegközlekedéshez rendelt közösségi terek - autóbuszvárók, pályaudvarok, de hasonlóképp a repülőterek - kitűnően alkalmasak egy közösség, adott esetben egy település reprezentálására. Ezek az objektumok gyakorlatilag egy másik világba vezető kapuként szolgálnak az érkező idegen számára. Jellegzetes kialakításukra éppen ezért fordítanak sok esetben nagy gondot, hiszen a látogató, vagy átutazó először vagy leginkább ennyit lát az adott településből, s rögtön képet alkothat magának arról, hogy mit gondolnak a helybéliek rendről, tisztaságról, s magukról. Homrogdon ennek megfelelően alakították át a buszmegállókat.[6] Tulajdonképpen átlagos, nyitott, fa építmények, melyeknek a tetejét a régi csűrök tetőzetének mintájára építették meg. Az ötlet önmagában nem eredeti. Magyarország más tájain tucatnyi hasonló jelenséggel találkozhatunk, s a Homrogd környéki településeken - így Alsóvadászon is - épültek efféle "rurális" buszmegállók, ám azok egyetlen esetben sem mutatnak rokonságot a helyi építészet jellegzetességeivel. Azon az autóbusz vonalon, mely Homrogdon átvezet, először és egyedül itt találkozunk ezzel a megoldással.

A másik szimbolikus épület a már emlegetett "Esély Közösségi Ház", melyet egy miskolci tervező irodát megbízva, a tervezők munkáját a legapróbb részletekbe menően instruálva építtetett fel a polgármester. A Ház külseje kiválóan illeszkedik az utcaképbe. Magassága nem üt el a környező épületekétől, mint minden régi parasztház Homrogdon hosszában áll a telken, a homlokzat egyik részén oszlopos tornácra emlékeztető fedett területet alakítottak ki, s természetesen ott van rajta mint egy "védjegy", a helyi épületeket a tornác mellett meghatározó kontyolt tető.

Az épület, illetve az abban működő intézmény ötletét egy amerikai utazás élményével magyarázta a polgármester. Egy indián rezervátumban olyan közösségi házat látott, amely nem csupán egy kultúrház, hanem egy komplex, többfunkciós szociális és szolgáltató intézmény, mely teret ad a közösség civil szerveződéseinek, valamint oktatási és foglalkoztató szerepet is betöltött. A példa eredete több momentumra is ráirányítja figyelmünket. Egyfelől jelzi - s bizonyára nem véletlenül hangzott el ez az eredet-történet - a polgármester személyes horizontjának tágasságát, s azt az attitűdöt hogy minden hasznosnak tűnő élményt, személyes tapasztalatot a falu "kitalálása" során fel akar használni. Másfelől jelzi azt is, hogy az új lokális minta milyen kapcsolatban áll a régivel: a közösséget összefogni és szimbolizálni hivatott ház koncepciója kívülről jön, s az elgondolás során, legalábbis tudatosan, fel sem vetődnek olyan - korábban egyébként erős, és az emlékezetben a mai napig élő - intézmények példái, mint a fonó.

A ház elnevezése, megjelenése valamint kijelölt funkciója összefoglalja a polgármester és a helyi kulturális elit falumegújító törekvéseinek alapgondolatát. A megmaradásra, a falu egzisztenciájának megtartására csak akkor van esély, ha a falu újra közösséggé szerveződik és visszafordul a hagyományaihoz.

Az épület létrejötte azonban nem csupán a falu identitásának, de egyúttal a polgármester hatalmi törekvéseinek, a hatalom centralizációjának is jelképe. Tizennégy esztendő hosszú idő egy önkormányzat élén. A polgármester saját bevallása szerint ezalatt szinte egyé vált a faluval, a falu céljai az ő személyes céljai, a falu gondjai az ő személyes gondjai lettek. A falu előrehaladását pedig személyes előrehaladásaként, kicsit a saját teljesítményként fogja fel. Mint mondta, sajátjának érzi a falut.[7] Ezt az attitűdöt azonban maguk a falusiak is erősítik. A faluban általában tapasztalható jelenség a közügyektől való távolmaradás.[8] Az emberek nem szólnak bele az őket érintő helyi jelentőségű ügyekbe, így a vezetésnek különösebben nem kell érvelni döntései mellett.[9] A döntésekről kevés a közvetlen visszajelzés, ám a polgármester ismétlődő újraválasztása szintén megerősítő hatású. A kutatás során végzett kérdőíves vizsgálatból[10] is kiderült, hogy a megkérdezettek 48%-a szerint a rendszerváltást követően a kultúrálódási, szórakozási lehetőségek a faluban javultak. A válaszok indoklásának típusait gyakoriságuk sorrendjében az alábbi táblázat foglalja össze:

A válaszokból egyértelmű a polgármester státusa, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a válaszok közt tulajdonképpen csupán egy olyan van (6.), melyet nem lehet összefüggésbe hozni személyével. A többi válasz indoklását tekintve ez az arány gyakorlatilag fordított.

Ezek a tényezők, karöltve azzal, hogy az emberek a problémák megoldásában szinte teljesen az önkormányzatra hagyatkoznak, együttesen vezetnek oda, hogy a polgármester - a téeszelnökkel együtt - "egy ilyen. kiskirályi hatalomra tett szert."[11] Ez annyiban pontosításra szorul, hogy nem annyira a hatalom gyakorlásának önkényes és öncélú mivoltára, hanem centralizáltságára utal. Az eredményt pedig, ahogyan a kulturális és közösségi élet első számú irányítójaként a polgármester és az általa irányított adminisztráció megjelenik, nagyon szép formába önti egyik idős interjúalanyom, O. Feri bácsi verse.