Főtérképzés és a hatalom centralizálása

 A hatalom centralizáltságát, mint a közösség szervezésének és működésének Homrogd identitására jellemzőként elgondolt formáját a falu térkialakításában és térhasználatában szintén egyfajta centralizációs tendencia, a főtérképzés jelzi. A falu térszerkezetét korábban alapjában véve erős tagoltság jellemezte. A falunak nem volt "tér" névvel jelzett közterülete, csak két utcája - pontosabban egy fő utcája és egy béka sora -, s ma sem használnak ilyen megnevezést. A falu közepén, ahol a béka sor a főútról leágazik, Likistány kastélya és a hozzá kapcsolódó pár melléképület állt, viszonylag nagy, elkerített területtel, ami így szinte kettévágta a falut. Az igazi központ a templomdomb volt. Itt van a falu egyetlen temetője, ide helyezték az első világháborús emlékművet is és a frontig itt tartottak mindenféle összegyülekezést. A front után ez a funkció áttevődött a kastély előtti térre, ahol - a hagyomány szerint a millennium évében a hét vezér tiszteletére ültetett - hét hársfa állt. Itt tartották a pártok a különböző kampánygyűléseket, itt később itt tartották a téesz szervezésekor az agitáló gyűléseket, és egyéb, a köz dolgait érintő összejöveteleket. A kommunista rendszer azután ezt a teret is "deszakralizálta". Az első téeszszervezési hullám idején - ekkor még gyakorlatilag itt is csak a korábbi zsellérek és törpebirtokosok álltak a közösbe - a hársfák egy részét kivágták tüzelőnek, a kastélyból pedig előbb sajt-, majd galvanizáló üzem lett. Az uradalmi birtok kerítéseit elbontották, területét kiosztották házhelynek, gazdasági épületeit vagy felszámolták, vagy lakásnak alakították át, aminek következtében a falu térszerkezete jelentősen átalakult. A falu új központjaként a béka sor és a fő utca felvégi kereszteződését jelölték ki, bár a hely alkalmassága miatt a buszfordulót később mégis a hajdani kastély előtt - a teret végképp tönkretéve - alakították ki. Az új iskolaépület is az új központhoz közel épült fel. Később, a '60-as évek elején ide épült az új Kultúrház[1] is. A kultúrház udvarán állították fel 1970-ben a felszabadulási emlékművet, s az épület falára került az 1848-as forradalom és szabadságharcnak emléket állító márvány tábla is. A közelben bolt is működött[2], s itt - a falu hajdani kovácsműhelyében - rendezték be a téesz varrodáját. A tér tehát minden oldalról nagyon erős hangsúlyokat kapott - ám a falura jellemző módon a kultúrák rétegei itt is "áttetszők" voltak, az új nem fedte teljesen a régit. A kultúrház egy hajdani portára épült, az építtetők pedig meghagyták az egykori lakók által az udvaron felállított feszületet. A régi és az új rend elemei jól megfértek egymás mellett.[3]

Mint sok helyen, úgy itt is a rendszerváltás egyik hozadéka az volt, hogy az új vezetés igyekezett mindentől elhatárolódni, ami valamilyen módon a szocialista rendszerhez kapcsolódott. A falu infrastrukturális fejlődése, a vallás újbóli térnyerése, a magángazdaságok - mérsékelt - beindulása érezni engedte, hogy a rendszerváltással valóban valami új, más kezdődik. A falu új központja a '90-es évek közepe táján kezdett kiépülni ott, ahol a kastély és a buszforduló volt. A közigazgatás intézményei is ide, a kastéllyal szembe, a hajdani csendőrszállás épületébe kerültek, a korábbi tanácsháza épületéből öregotthont készültek - és a mai napig készülnek - kialakítani. Egy pályázatot megnyerve hozta rendbe az önkormányzat a kastély s alakította át turistaszállóvá, illetve épített föl a mögötte lévő dombon egy szabadtéri színpadot. Pár évvel később létesült az Esélyház egy régi kocsma helyén, a végében az új, Kis Juhászhoz címzett kocsmával. Itt is megnyílt egy bolt[4], a kereszteződésben található a falu két nyilvános telefonfülkéjének egyike[5], szintén gyakorlatilag a téren van az Egészségügyi Központ, mellette - de még a térről belátható helyen - a polgármester felújított háza. A terület rendezése után a régi kultúrház faláról a '48-as emléktáblát az önkormányzat áthelyezte a kastély-túristaszálló falára, és 1999-ben állították fel az élők emlékművét az élőknek - azt a kopjafát, melytől elindultunk. Jelenleg a tér egyetlen, még kihasználatlan épületének átalakítása folyik, s itt kap helyet az egyik bankhálózat kihelyezett fiókja.

A tér tehát - bár nem így hívják - funkcióját tekintve egyre inkább a falu főterévé válik. Kialakítása szimbolikus térfoglalásként is értelmezhető, amennyiben a rendszerváltáskor hatalomra került, s azóta gyakorlatilag folyamatosan és változatlanul fennálló új rendszer a terület korábbi funkcióit megszüntetve vagy átalakítva azt a saját céljaira, ideológiájának reprezentálására, tevékenységének demonstrálására használja föl. Ez történik, amikor a tér köré szerveződnek a közigazgatás, a lokális hatalom gyakorlásának intézményei, a közösségi emlékezet tárgyai és helyei, s a közösségi élet különböző szintjeinek terei[6] egyaránt. Azzal pedig, hogy ebbe a térbe szervesül a polgármester személyes élettere is, a struktúra egy sajátos hierarchiává szerveződik, s a polgármester szimbolikusan is belép a közösség centrumába.

Fentről, a minden oldalán nyitott szabadtéri színpad nézőteréről kisebb-nagyobb takarásokkal mindez egységes képpé szerveződik, s úgy tűnik, a nyitott színpad mögött a tér kulisszaként szolgál a mindennapi élet "drámájához".