Egyetemi tanulmányaim (Miskolci Egyetem BTK, Kulturális és Vizuális Antropológia szak) idején, 2001 tavaszán, a kötelező terepgyakorlat alkalmával jártam először a csereháti Homrogd településen. A "szerelem" hosszabb-rövidebb megszakításokkal azóta is tart. Előbb különböző kutatások keretében szinte minden szemeszterben töltöttem valamennyi időt a településen terepmunkával, utóbb kicsit ritkábban, de már célzottan az interaktív módszerrel kapcsolatos munkákat végeztem. Először a temető térhasználatához kapcsolódóan a közösségi emlékezet problematikája, működése keltette fel érdeklődésemet, majd egy kiterjedt modernizáció-kutatásba is bekapcsolódhattam, ami teljesen más oldalról világított rá az eddig általam megismert jelenségekre, folyamatokra.[1] Utóbbi kutatás alapkérdése arra vonatkozott, hogy a rendszerváltás óta hogyan változott a kultúra fogalma és státusa a településen, összehasonlítva a rendszerváltást megelőző, illetve amennyiben ez lehetséges, az 1945 előtti állapotokkal. Ez egy összehasonlító kutatás volt, melyben a homrogdi adatok Erdélyben (Gyimes, Szék) Magyarországon (Kiskanizsa) és Szlovákiában (Mecenzéf) gyűjtött adatokkal összevetve kerültek értelmezésre. A homrogdi terep demonstrátoraként feladatom először egy életkor szerint reprezentatív kérdőíves felmérés elkészítése volt. Az akkor 1004 lelket számlálóii falu [2], 15 évesnél idősebb lakosai közül 80 személy került a véletlen szakértői mintavétellel vett mintába (ez 10 %-ot jelent), velük készült interjú. A kérdőív a válaszadó kultúrálódási - TV nézési, újság- és könyvolvasási - szokásain túl a helyi társadalom szerkezetére, működésére, és az ezekben a rendszerváltásnak tulajdoníthatóan bekövetkezett változásokra vonatkozóan tartalmazott kérdéseket. A kérdőíves felmérést követően a feladat egy antropológiai dokumentumfilm elkészítése volt, melyben a hangsúlyok a változás kvantitatív oldaláról erősen a kvalitatív oldalra helyeződtek át.[3] A filmhez 18 szakértői mintavétellel kiválasztott adatközlővel, közel negyven órányi nyersanyagot készítettünk.[4] Ez a munka időközben egyre határozottabban körvonalazódó saját kutatásomat tekintve nehezen túlbecsülhető haszonnal járt, hiszen az általam megtalált téma - a Homrogdon az elmúlt években végbemenő identitáskonstrukciós folyamat - tulajdonképpen a falu rendszerváltás utáni életének egyik - ha nem a legfontosabb - kulcsmozzanata. A kutatás folyamatában egy következő - még lezáratlan - fázist jelentett egy, a falu minden háztartására kiterjedő kérdőíves felmérés. A kérdőívben egy mentális térkép, egy genealógiai interjú és egy fiktív sajátház lerajzoltatása mellett a családi kapcsolatrendszerre, a lokális horizont térbeli kiterjedésére, a helyi normákra és a normáktól való eltérés szankcionálásának technikáira, a tárgy- és térformálási szokásokra vonatkozó kérdések szerepeltek.

Homrogd - a dolog természetéből adódóan - a kutatás ideje alatt is változott, változik, ami egyfelől megnehezíti bármilyen végleges állítás megfogalmazását, másfelől azonban kitűnő lehetőséget ad arra, hogy a faluban lejátszódó folyamatokat ne csupán kvantitatív, de kvalitatív nézőpontból, úgy állapot, mint folyamat jellegében is megvizsgálhassuk, s az így felvetődő új szempontok a kontextus jobb megértésének lehetőségét rejthetik.

        

[1] OTKA T037461 nyilvántartási számú "A modernizációs folyamat hatása a lokális társadalmak kultúrkonstitutív mechanizmusaira" című pályázat. Témavezető: Dr Biczó Gábor.

[2] 2002. 01. 01.-i KSH adatokra hivatkozva a helyi önkormányzat közlése alapján.

[3] A filmben, mely "de most megpróbáljuk" címmel került bemutatásra, konzulensként vettem részt, mely megnevezés egyfelől a terepismeretből adódó irányító-szervező munkát, másfelől a film forgatása és utómunkálatai során szerkesztő-riporteri és néhány esetben operatőri feladatokat takart. A film először a Dialektus-fesztivál információs, majd a Fiatal Filmesek 1. Nemzetközi Fesztiválján, Miskolcon a versenyprogramban került bemutatásra.

[4] Az interjúk közül tizenötöt én készítettem, a fennmaradó háromból egynek a kérdései, tematikája szintén az én munkám volt. A pontos stáblistát és adatokat ld. a bibliográfiában illetve a "Vizuális atlasz" megfelelő oldalán.