A hipertext fogalmának meghatározásakor először tisztáznunk kell a hipertext mint szövegtípus viszonyát más szövegtípusokhoz, helyét a szövegek általános rendszerében. Ebben a tekintetben a hipertext nem önálló jelenség, hanem az intertextualitás egyik alesetének tekinthető. Intertextualitás jelenségén azt értjük, amikor egy szöveg valamilyen formában jelen van egy másik szövegben (benne, mögötte, felette, stb.). Többek szerint a hipertext nem más, mint explicit intertextualitás; amennyiben a linkek segítségével direktté, explicitté tehető a szövegek kapcsolata. Mások ugyanennek az álláspontnak a megfordítását vallják, s szerintük azok a szövegek és szövegírási módok, melyek az allúziónál erőteljesebb módon jelzik más textusok jelenlétét az éppen olvasott szövegben, a hipertext "ősének" egyfajta - technikai korlátok miatt - meg nem valósult, be nem teljesedett hipertextnek tekinthetők, s ezért az intertextualitás bizonyos eseteit (s e bizonyos esetek köre olykor meglehetősen tág) protohipertextnek nevezik. Az elektronikus újmédiában megvalósult, általunk is használt - "tulajdonképpeni értelemben vett hipertext" - hipertext természetesen megkülönböztetendő a protohipertexttől.

A protohipertext korszaka és a tulajdonképpeni értelemben vett hipertext korszaka közötti határmezsgyét két klasszikus szöveg, Vannevar Bush: Út az új gondolkodás felé, és Ted Nelson: Hypervilág, a szellem új otthona c. tanulmánya jelenti. (Itt természetesen nem egymást felváltó történeti korszakokról, mint inkább "párhuzamos különidejűségekről van szó!). A megvalósult hipertext, hipervilág, ahogyan mi ismerjük és a mindennapokban használjuk, nagyban különbözik attól, amit e két "látnoki" szövegben olvashatunk, ám megvalósulása elképzelhetetlen e szövegek nélkül, hiszen létrejöttét ezek ihlették, s problémái, nyitott kérdései is jobban megérthetők e textusok tükrében - ám ezek ismertetésétől most eltekintek.

A hipertext általam is használt definíciója George P. Landowtól (Landow 1998) származik. A hypertext kifejezés, melyet Theodor H. Nelson alkalmazott először a hatvanas években, utal az elektronikus szöveg egyik formájára, egy radikálisan új információtechnikára és egy új publikálási formára. "A hypertext alatt - fejti ki Nelson, - nem-folyamatos [non-sequential] írást értek - olyan szöveget, mely elágazik, és választási lehetőséget kínál az olvasónak, mely leginkább egy interaktív képernyőn / közegben olvasható. Általában kapcsoló elemekkel [links] összekötött szövegdarabok soraként képzelik el, melyek különböző útvonalakat biztosítanak az olvasónak". A hypertext, abban az értelemben, ahogy ebben az írásban használom, szövegblokkokból összeállított szöveget jelöl - amit Barthes lexiának nevez -, illetve az azokat összekötő kapcsolóelemeket, azaz linkeket. A hypermedia egyszerűen kiterjeszti a szöveg fogalmát a vizuális információra, hangra, animációra és az adatok más formáira a hypertexten belül. Minthogy a hypertext, mely éppúgy összekapcsolhatja a verbális diskurzus valamely részét képekkel, térképekkel, ábrákkal és hanggal, ahogy más verbális szakasszal, kiterjeszti a szöveg fogalmát a pusztán verbálison túlra, nem teszek különbséget a hypertext és a hypermedia között. A hypertext olyan információhordozót jelöl, amely összekapcsolja a verbális és a non-verbális információt. Ebben a hálózatban szinonimaként fogom használni a hypermédia és a hypertext fogalmakat. Az elektronikus kapcsoló elemek összekötik a műhöz képest "külsődleges" lexiákat - mondjuk, egy másik szerző kommentárját, hasonló vagy ellentmondó szövegeket -, és a művön belülieket, miáltal egy olyan szöveget hoznak létre, melyet nem-lineárisként, pontosabban, multilineárisként, multiszekvenciálisként tapasztalunk meg. Bár minden lexián belül a hagyományos olvasási szokások vannak érvényben, ha elhagyjuk egy szövegegység homályba vesző határait, új szabályok és új tapasztalatok lépnek érvénybe."

A továbbiakban ebben az átfogó értelemben fogom használni én is a hipertext fogalmát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a hipertext (az írásmód tekintetében zömmel a magyarított formát fogom követni) és a hipermédia kérdését Landow-nál kicsit összetettebbnek gondolom. Abban egyet értek vele, hogy a hipermédia kiterjeszti a szöveg fogalmát az (audio)vizuális információhordozókra is, ám ez a kiterjesztés nem annyira egyszerű. Amint az egész is több, mint részeinek összessége, úgy a hipertext is, amennyibe elektronikus screen-környezetben jelenik meg, több, mint közös keretbe foglalt, eredetileg különböző természetű információhordozók halmaza. Új információhordozó-minőséget jelent, mely nem csupán kiterjeszti, de át is alakítja a szöveg fogalmát, éppen azzal, hogy a szövegeket képszerűvé is teszi. Nem csupán technikai értelemben (néha a szövegblokkok a hipertextbe képfájlként kerülnek integrálásra), hanem úgy is, hogy egyfelől a szöveges elemek a hipertext-screeneken kompozíciós elemként egyéb vizuális információhordozók módjára viselkednek, másfelől olvasás tekintetében a szöveges elemek is viselkedhetnek képként, tehát elemeik bejárási sorrendje nem feltétlenül kötött.