A "cigányok" és "parasztok" a homrogdi társadalmi valóság leírásának két alapvető, émikus kategóriája. A homrogdiak saját magukat e két kategória valamelyikébe sorolják. Sem a cigányok, sem a parasztok nem használják - vagy legfeljebb csak elvétve - a roma megnevezést, így én sem teszem. A nyelvhasználat sajátos fínomságát jelzi azonban, hogy ha a parasztok negatív kontextusban beszélnek a cigányokról, akkor a "kisebbség" vagy az "etnikum" megnevezéseket használják. Mindkét csoporthoz sztereotípiák meghatározott halmazát rendelik, melyek tartalmazzák az általánosan elterjedt dichotómiákat (koszos - tiszta, rendetlen - rendes) azonban ki is egészülnek náhány sajátos - vagy sajátosan alkalmazott - megkülönböztetéssel. Ilyen például az a kijelentés, hogy a cigányok a soron élnek - a parasztok a faluban. A szegregáció egyértelmű, a temetőben is érvényesül, csakúgy, mint a szórakozóhelyek látogatásában; a cigányok leginkább a Szőlő útnál található Jamaica bárt látogatják, míg a parasztok a Kis Juhász sörözőt. A kimondott szavak szintjén a halálba már nincs megdicsőülés, ott mindenki megyen sorban a gyakorlatban azonban mindenkinek megvan a helye, a cigányoké a temető széle és alja (utóbbi részre temették az öngyilkosokat is korábban). Ezen az oldalon a temetőt a környező földektől egy sövény határolja, amit időnként - a temető ezen részén vezető út meghosszabbításaként - megbontanak. A temetőnek ez a része esik egyébként a legközelebb a sorhoz is. Ennek a rendnek a megsértése történik, amikor a cigányok megveszik - esetleg kiutalás útján az önkormányzattól megkapják - a megüresedett házakat és beköltöznek a faluba.

Az önkormányzat a falu infrastruktúrájának fejlesztését - jelenleg a csatornázást - közmunka formájában a munkanélküli romákkal oldja meg. Jóllehet munkájukat rendesen - bár kissé lassan - elvégzik, a falusiak szemében ez is az adok-kapok része, s bár az esővíz elvezetése e csatornákkal nagyon fontos, hiszen az elmúlt években többször is elöntötte már a dombokról lezúduló víz a falut, a munkát mégis rosszallással nézik. Ehhez minden bizonnyal hozzá járul az a tény is, hogy a csatornák beton elemeit gyártó műhelyt a kultúrház egykori épületében redezték be. A segítségért a romák nyíltan támogatják a polgármestert, többek közt az önkormányzati választásokon biztos szavazóknak számítanak.

A polgármester identitáskonstrukciós elképzeléseiből a romákat sem felejtette ki, s a nevében homrogdi - ám többségében nem itt élő fiatalokból álló - Fekete Gyémántok nevű roma hagyományőrző együttest is felkarolta. Az együttes országszerte egyre ismertebb, ám a homrogdiak - sem a cigányok, sem a parasztok - nem érzik sajtájuknak.

Az ellentétek megfogalmazásakor azonban mindenki óvatos. Egyfelől nyíltan senki sem nagyon mer véleményeket megfogalmazni a másik csoporttal szemben, s így azok leginkább különleges alkalmakkor tanusított devins viselkedésformákban öltenek testet; például az - éppen ezek miatt ritkuló - bálokon kitört verekedésekben. Másfelől itt is érvényes - és a lokalitás horizontját jelzi - a mi cigányainkkal nincs baj, csak azokkal, akik ide jöttek - típusú vélekedés.

Kitapintható azonban a lokalitás néhány köteléke, mely a közösség e két, egymással olykor ambivalens viszonyban lévő csoportját mégis egy közös horizont alá vonja. Vannak olyan normák, melyeket ugyanúgy követnek cigányok és parasztok; ilyen a porták felvirágozásával kapcsolatos elvárások és a sajátkezűség kitüntetett szerepe.